MINKET NE FELEJTS EL!
Nem tudom miért, és hogyan történt ez meg veled,
Miért nem nyújtod már ki felénk féltő kezedet?
Miért nem hallgatsz meg, és nézel ránk?
Mikor te is tudod, hogy nagy szükségünk van rád!
Miért vágsz bele a szavunkba, amikor fontosat közölnénk,
Miért feledtél el, csak ennyit kérdeznénk?
Miért fontosabb minden más, rajtunk kívül,
Érzem e miatt a kapcsolatunk, egyre jobban csak kihűl.
Hiába próbálunk visszahúzni, te csak előre haladsz,
S nem is nézel hátra, és magad mögött hagysz.
Lassan azt vesszük észre, hogy idegenek vagyunk neked.
Mert semmiből nem veszed ki a részed.
Nem ismersz már, mint régen,
Amikor ismerted minden lépésem.
Kimaradsz az életünkből,
S ezért a szomorúság minket megöl.
Az fáj a legjobban, hogy nem is akarsz ellene semmit sem tenni,
Amikor pedig erről szeretnénk veled beszélni, próbálsz menekülni.
Azt vettük észre, téged már nem érdeklünk.
S már neked nem is kellünk.
Azt gondolod, hogy már felnőttek vagyunk, s tudunk magunkra vigyázni,
De azért úgy gondoljuk az élet nagy dolgait, ki kell vitázni.
Lehet, hogy az új családod miatt van ez az egész,
De reméljük még időben észhez, térsz.
Nem tudjuk, miért hiszed azt, hogy mi kihasználunk,
Ez nem igaz, egyszerűen hiányolunk.
Még a kemény szigorod is hiányzik, ami néha jól jönne,
Úgy érezzük, az új családod tesz téged tönkre.
Egyáltalán mit tudsz rólunk?
Tudod, hogy például tegnap hol voltunk?
Azt tudod, hogy minden rendben van e velünk?
És azt tudod, hogy mi a kedvenc helyünk?
Nem hisszük, mert már régen nem töltöd be az apai szerepet!
A lányaidat elfeledted, s talán már nem is szereted.
Pedig van három gyönyörű lányod.
S egyáltalán őket nem hiányolod?
Nem hiányzik a gyereknyüzsgés a házból?
S a helyed a régi közös játékokból?
És az esti közös vacsora?
S a nappaliban együtt töltött óra?
Nekünk mind ez hiányzik, és szomorú vagyok, ha te nem így gondolod.
De így csak magad tőlünk távolabb tolod.
Ha ezt a dolgot semmiben fogod hagyni,
Nem fogsz majd öregkorodban kire számítani.
Értsd már meg, vissza akarunk kapni.
De már belefáradtunk harcolni.
Ha neked fontosabb az új életed,
Akkor lányaid nyugodtan feledd.
Gondolj csak bele, ha így döntesz,
Három lányt vesztesz.
Kiket régen úgy ismertél, mint a tenyered.
De ez most már a te döntésed.
Tudjuk, hogy ez a szöveg nem fog rajtad hatni.
Csak mi még próbálunk érted hajtani.
Annyit üzennénk még, hogy gondold végig, mit teszel,
S ha lehet csak annyit kérnénk: MINKET NE FELEJTS EL!
