A mai nap csak főzésből állt... Gondoltam meglepem a kis családot. Elég jól sikerült! Finom lett minden! :D Nagyon most nem tudok sokat írni... nincs miről... A kép... Igen Nővérem rajzolta karácsonyra anyunak. Középen a nővérem van, bal oldalt a húgom, jobb oldalt pedig én,. Szép kis ajándék. Én nekem pedig volt merszem szavaztatni nap képére. Igazán megérdemli a kis nővérkém.Szívesen látnám viszont a napképeként. Ha szavaztok megköszönöm! (: jó éjt!
Fáradtan hátradőlve
2012.03.20. 20:17 Ágota920807
Kicsit elfáradtan dőltem bele ma az ágyamba... Dolgoztam. Egész nap az éttermet sika-mikáltuk... Nem tudom miért, de tetszett a dolog. Sőt, egész jól éreztem magam. Jól esett egy kis összepakolás. Nem tudom miért, ez a nap nekem most olyan vidám. Talán azért mert csinosnak éreztem magam, és élveztem, hogy a munkába menet az egész járda az "enyém" volt. Vagy azért mert megnéztek az utcán. Érdekes nem minden lány valja be, de jól esik az embernek, ha megnézik, mert csinos... nekem is jól esik, és mit ne mondjak tetszik... Lehet ez miatt, nem tudom... Elég egy mosoly, mindegy kitől, lehet az idegen is, már az is eléggé vidámabbá teszi a szürke napokat. De az is lehet, hogy csak azért van ilyen jó kedvem, mert tavasz van... Ki tudja, még én sem tudom.
De mostanra már elfáradtam, ki tudja bedobok egy forró csokkit és bele bújok az ágyikóba... hmmm már érzem a forró csoki illatát. Vagy elkezdek egy könyvet olvasni. Nem tudom... Mindenhez van most kedvem... Holnap pedig szabadnap! (: még nem tudom pontosan mit csinálok, talán összepakolok, vagy főzök valamit, vagy egyszerűen lustálkodom. De nem hangzik rosszul egy kis séta sem, ilyen jó időben kell az eneria. Mindegy is, majd eldől holnap mi lesz c(:
1 komment
Mi legyen a neve???
2012.03.19. 21:50 Ágota920807
Befejezés képpen, szeretném bemutatni az én kiskutyámat. Még a nevével nem vagyok tisztában, és ebben szeretném a te segítségedet is kérni. Ha van valami ötleted, nagyon szívesen várom komiban... Én a Herceg névre gondoltam, mert olyan nevet szeretnék adni neki ami "módos". A "csoport képen" az az énkiskutyám amelyiknek a popóján szív aklakú folt van.
Kommentben várom a kutyus neveket. Ha elfelejtettem volna mondani, a kutya fiú! (:
5 komment
Na milyen lett az új blogom??
2012.03.19. 21:38 Ágota920807
Amint látod megváltozott a blogom... tudom.. nem rég csináltam meg. De nem tetszett. Ami meg most van.. *.* káprázatoss :D Nem akartam túl csicsásat, de egyszerűt sem... snasszosat sem.. és olyat sem ami sűrűn előfordul. Rá ment az egész napom, de megérte. Ismét büszke vagyok rá! Szép lett, nagyon tetszik :D imádom! Szeretném a te véleményed is kikérni! Na milyen lett???
u.i.: a képet szavaztattam nap képére, ha tetszik szavazhatsz megköszönöm!
1 komment
megszülettek, megszülettek *.*
2012.03.17. 15:31 Ágota920807
Örömmel értesíthetlek titeket, hogy a várva várt pillanat tegnap elérkezett... Megellet Krisztián fox terriere!!! :D 7 kis egészséges kutyusnak adott életet! Amiből egy az enyém lehet! Ma megyek ki Krisszékhez és megkukksolom őket, és természetesen kiválasztom azt, amelyik az enyém lesz :D *.* várom várom várom
Szólj hozzá!
Kreatív blogolók!
2012.03.17. 12:23 Ágota920807
Mivel most volt egy kis időm bele-bele olvasgattam néhány blogoló blogjába. Mit ne mondjak elég tehetséges emberek vannak itt fent... Azt hiszem ha időm engedni fogja visszatérő olvasójuk leszek. Nagyon érdekesek a sztorik amiket mesélnek... ráadásul olyan frappánsan van némelyik megfogalmazva, hogy egyszerűen nem is tudok ellenállni annak, hogy abbahagyjam... és reklámozni is fogom őket!
a blogok amiket ma olvastam:
csak gratulálni tudok!
2 komment
Itt a tavasz
2012.03.16. 14:52 Ágota920807
Olyan jó érzés volt arra kelni, hogy a nap besüt az ablakon, és az arcomon játszanak a sugarai. Nem tudtam kihagyni, hogy ne nyissam ki az ablakot, és szippancsam be ezt a friss levegőt. Ezért ki is nyitottam. És ez a friss levegő annyira felébresztett, hogy hajtott a vágy, hogy összeszedjem magam és elmenjek sétálni. Gyorsan megreggeliztem, felöltöztem, és elindultam a nagy világba... olyan jól esett ez a kis séta... Igazán ki tud kapcsolódni az ember. Sütkérezzni a napon gyűjteni a jó kis D vitamint... Ezt imádom a tavaszban... Hallgatni a madarak dalát, ami épp ezt énekli: "Nyitni kék, nyitni kék".. Egyszerűen káprázatos tavasszal a világ. Aki teheti menjen ki, kapcsolja ki a gépet és öltözzön fel, és menjen el sétálni... igazán megéri!
3 komment
A legnagyobb álmom *.* Fox terrier
2012.03.12. 22:47 Ágota920807
A legnagyobb álmom ez a kutyus... A barátom, Krisztián kutyája épp vemhes. Fajtatiszta kiskutyák lesznek, azaz Fox terrierek (: És a legnagyobb álmom, hogy ebből az alomból megkaphassak egy kan kiskutyát... Krisz és a szülei bele mennének, hogy nekem adnak egyet... de... anyu itt a probléma... anyu nem szeretne kutyát... Mivel panelban lakunk, nem lenne szép döntés egy kutya... de annyi szomszédnak van kutyája, miért pont nekem ne lehetne... Megígértem anyunak, hogy gondozni fogom és foglalkozni vele... de még ennek ellenére sem engedte... de én meg nagyon be vagyok pörögve miatta... Mit tegyed, hogy anyu megengedje nekem???
Szólj hozzá!
Felnőtté válás... hm...
2012.03.12. 22:22 Ágota920807
Elég régen írtam már... nem mentegetőznék, hogy miért is nem... Mondhatnám azt is, hogy fáradt voltam, vagy egyszerűen nem volt rá időm... Megmondom őszintén... nem foglalkoztam mostanában a blogolással... Nem éreztem kötelezségnek, hogy írjak... egy: ahogy látom nem is olvassa nagyon senki... szóval őket nem idegesítem azzal, hogy mikor is írok... kettő: időm és energiám sincs nagyon... Gondolkoztam hogy megszűnetetem... de három éve már, hogy vezetem... és most csak úgy dobjak ki három évet... amikor olyan jó vissza-vissza nézegetni a régi szép emlékeket... Szóval úgy döntöttem, meghagyom... Néha-néha csak rám jön az ihlet és írok... Most például arra vettem a fáradságot, hogy megváltoztassam a blogom kinézetét... Aki ért hozzá, tudja, hogy nem egy két perces munka...
Lenne mit mesélnem... de nem nagyon szeretnék... Sok minden megváltozott körülöttem... Köztük én is... Elég sok mindenre jöttem rá... Például most fogtam csak fel igazán, hogy régen amikor kicsi voltam anyu vagy apu miért is nem akart velem "papás-mamást" játszani vagy bújócskázni... nem azért mert fáradt, vagy gyerekes játék... mindenkiben ott van még a gyerek... egyszerűen felnőttek akiknek dolgozniuk kell és persze fenn tartani a családot... rengeteg dolguk van, és kötelezetségeik... amibe nem mindig férnek bele ezek a gyerek játékok... Most jöttem rá, hogy nem azért nem csinálok ezt-azt amit régen rendszeresen űztem, mert fáradt vagyok, vagy lusta... Egyszerűen más fontosabb... Most már nekem is vannak kötelezetségeim, fontos dolgaim... Máshogyan tekintek a világra... Nem azzal az önző lázadó fejemmel... Talán most jött el az idő, hogy kijelenthetem kezdek felnőni a dolgokhoz... Nem mondom, hogy egyszerű, sőt elég nehéz kihívás... megkell felelni mindenkinek, köztük magadnak is... Minden nap teljesíteni kell. Nem is beszélve arról, hogy előre gondoskodni, hogy úgy alakuljanak a dolgaim, hogy egy két év múlva is sikeres ember legyek... Nem mondom... nehéz feladat... De valahol ezeket is el kell kezdeni... Rájöttem arra, hogy dolgozni kell, hiába nincs kedve az embernek... muszáj... valamiből meg kell élni... ahogy a mondás is tartja... "A sült galamb nem repül csak úgy magától a szánkba..." Ami pedig a legrosszabb nem tehetsz ellene semmit... el szálltak a gyerek évek. És neked sem lesz kedved már bújócskázni, vagy "papás-mamásat" játszani. Ideje felnőni...
Ennek ellenére én küzdök azért aki vagyok és azzá váljak akivé szeretnék... Hidjétek el ebben az életben ez már sajnos nem olyan egyszerű, mint annak idején.
Szólj hozzá!
Németországi beszámoló!
2011.12.06. 13:40 Ágota920807
Február eleje lehetett, amikor Emesével megtudtuk, hogy Németországon belül, hol fogunk dolgozni, már akkor „álmodoztunk”, hogy milyen lesz. A falu ahol a nyarunkat töltöttük Oberjoch volt.
Amikor eljött a várva várt pillanat, hogy vonatra kell szállnunk és itt hagyni a szeretteinket és az országot, elkapott minket a szomorúság, és a sírás is kerülgetett minket a vonatállomáson. Nagy fájdalommal, de búcsút vettünk szüleinktől és a vonat ablakából integettünk még egy utolsót. Mivel éjszakai járattal mentünk, volt egy egész esténk pihenni a vonaton. Reggel mire kinyitottuk a szemünket, Münchenben találtuk magunkat. Nagy szerencsénkre Emese unokatestvére várt minket, aki már régóta kint él Németországban. Ő vitt el minket abba a kicsiny faluba, ahol az egész nyarunkat töltöttük.
A hotelt felkeresve megkaptuk a házunk kulcsait és az összes információt. Például: ki hol dolgozik, és hol kezdi az első napját.
Amikor elfoglaltuk a szálláshelyet, én gyönyörködtem a tájban, hisz életemben nem voltam még ilyen messze a hazámtól és ilyen gyönyörű helyet élőben még sohasem láttam. A panorámánk állomba illő volt. Az erkélyünk ránézett a hegyre, ami látványossá tette az egész falucskát. Amíg én csak ámultam és bámultam, Emesét elkapta a honvágy. Próbáltam vigasztalni, és hogy kicsit felejtsen, megbeszéltük, hogy kezdjünk neki kirámolni. Mire elhelyeztük a dolgainkat beesteledett és Emese unokatestvérének is magunkra kellett hagynia. Szóval ketten maradtunk mondhatni egyedül, magunkra hagyva egy ismeretlen helyen, és csak egymásra számíthattunk. El kellett magunkat készíteni a másnapra, de az idegességtől és az izgalomtól egész este nem tudtuk álomra hajtani a fejünket, így szinte az egész estét beszélgetéssel töltöttük.
Az első nap, mindkettőnknek felejthetetlen maradt, hisz új környezet idegen nyelv, és számos új arc állt előttünk. Én reggel kezdtem, szobákat takarítottam, és délután egy kis szünet után felszolgálással folytattam. Emese délutántól estig a konyhán segédkezett. Ami mindig is így ment, amíg ott dolgoztunk.
A hotel ahol dolgoztunk, neve Hotel Lanig, egy német családé volt, ami úgy mond, generációról generációra öröklődik. Ez az épület 1935 óta áll, amit a főnökünk nagyapja építetett. Eleinte csak egy kávézóként töltötte be szerepét, majd később terasszal bővült, és az évek során 35 szobával fogadta a vendégeket. Mivel eléggé felkapott lett a hotel, így megépítették a Neubau-t (új épületet) ami újabb 20 szobával és wellness világgal várta az oda látogatókat. De a falun belül ehhez a családhoz tartozott egy pizzéria újabb 4 szobával az emeleten, egy sí bolt és egy sí iskola, ugyan is a főnökünk apja 1960-ban olimpiai második lett sífutásban, és két társasház, az olyan diákok, mint mi és külföldi munkások részére. Röviden szólva a családnak mindene megvolt, amivel az embereket Oberjochba tudta vonzani.
Az első két hetünk, mondhatni borzalmas volt. Nem ismertünk senkit, és a nyelvet is elég nehezen értettük meg. De az egész személyzet kedvesen, udvariasan és türelmesen bánt velünk. Ha valamit nem értettünk, elmondták kétszer, ha így sem ment körül írták, és a legrosszabb esetben elmutogatták, de azért elárulom az utóbbit nem igazán kellett használnunk. Lassacskán megismerkedtünk mindenkivel így a szabadnapjaink nem voltak unalmasak. Eljártunk a kollégákhoz kikapcsolódni, szórakozni, és sokat megfordultunk a pizzériában is. Ahol esténként a legtöbb időnket eltöltöttük az, az egyetlen kis kocsma volt a faluban. Idejártunk szórakozni, és kifújni a fáradt gőzt.
Amikor épp együtt kaptunk szabadnapot, ami eléggé ritkán volt. Próbáltuk felfedezni a terepet. Kisebb nagyobb túrákat tettünk meg, és a terveink között ott volt a hegy megmászása, amit Iseler-nek neveznek, és 1876 m magas. Igaz nem együtt, de megmásztuk! Sőt Emese kétszer is! Így nem sokára az egész Oberjochot felfedeztük. Amikor már elég bátrabbak lettünk bevállaltuk azt is, hogy ellátogatunk közelebbi városokba is. Jártunk Bad Hidelang-ban ott az osztálytársunkat látogattuk meg. És voltunk olyan szerencsések, hogy leutaztak hozzánk a családjaink, és együtt elmentünk megnézni Neuschweinsteint. Európa egyik legszebb kastélyát. Jártunk számos fesztiválon, ahol természetesen a német sör nem maradhatott ki. Voltunk strandon is, és átmentünk Ausztriába, ahol a születésnapomat ünnepeltük meg egy-egy koktél társaságában. Mikor eljött a nem várva várt pillanat, egy búcsú partit rendeztünk, hogy kellőképpen el tudjunk búcsúzni az új barátainktól, ismerőseinktől. Volt sírás-nevetés, és mi egymás, amit önök is el tudnak képzelni. De a legszebb pillanat az volt, amikor közölték velünk az utolsó nap, hogy meg voltak velünk elégedve, és tárt karokkal jövőre visszavárnak!
Sajnáltuk, hogy haza kell mennünk, de a szerződésünk lejárt, és eljött az ősz, az iskola pedig elkezdődött! Fájó szívvel utaztunk vissza Magyarországra, de rengeteg élménnyel és tapasztalattal tértünk Haza!
Szólj hozzá!
