Elég régen írtam már... nem mentegetőznék, hogy miért is nem... Mondhatnám azt is, hogy fáradt voltam, vagy egyszerűen nem volt rá időm... Megmondom őszintén... nem foglalkoztam mostanában a blogolással... Nem éreztem kötelezségnek, hogy írjak... egy: ahogy látom nem is olvassa nagyon senki... szóval őket nem idegesítem azzal, hogy mikor is írok... kettő: időm és energiám sincs nagyon... Gondolkoztam hogy megszűnetetem... de három éve már, hogy vezetem... és most csak úgy dobjak ki három évet... amikor olyan jó vissza-vissza nézegetni a régi szép emlékeket... Szóval úgy döntöttem, meghagyom... Néha-néha csak rám jön az ihlet és írok... Most például arra vettem a fáradságot, hogy megváltoztassam a blogom kinézetét... Aki ért hozzá, tudja, hogy nem egy két perces munka...
Lenne mit mesélnem... de nem nagyon szeretnék... Sok minden megváltozott körülöttem... Köztük én is... Elég sok mindenre jöttem rá... Például most fogtam csak fel igazán, hogy régen amikor kicsi voltam anyu vagy apu miért is nem akart velem "papás-mamást" játszani vagy bújócskázni... nem azért mert fáradt, vagy gyerekes játék... mindenkiben ott van még a gyerek... egyszerűen felnőttek akiknek dolgozniuk kell és persze fenn tartani a családot... rengeteg dolguk van, és kötelezetségeik... amibe nem mindig férnek bele ezek a gyerek játékok... Most jöttem rá, hogy nem azért nem csinálok ezt-azt amit régen rendszeresen űztem, mert fáradt vagyok, vagy lusta... Egyszerűen más fontosabb... Most már nekem is vannak kötelezetségeim, fontos dolgaim... Máshogyan tekintek a világra... Nem azzal az önző lázadó fejemmel... Talán most jött el az idő, hogy kijelenthetem kezdek felnőni a dolgokhoz... Nem mondom, hogy egyszerű, sőt elég nehéz kihívás... megkell felelni mindenkinek, köztük magadnak is... Minden nap teljesíteni kell. Nem is beszélve arról, hogy előre gondoskodni, hogy úgy alakuljanak a dolgaim, hogy egy két év múlva is sikeres ember legyek... Nem mondom... nehéz feladat... De valahol ezeket is el kell kezdeni... Rájöttem arra, hogy dolgozni kell, hiába nincs kedve az embernek... muszáj... valamiből meg kell élni... ahogy a mondás is tartja... "A sült galamb nem repül csak úgy magától a szánkba..." Ami pedig a legrosszabb nem tehetsz ellene semmit... el szálltak a gyerek évek. És neked sem lesz kedved már bújócskázni, vagy "papás-mamásat" játszani. Ideje felnőni...
Ennek ellenére én küzdök azért aki vagyok és azzá váljak akivé szeretnék... Hidjétek el ebben az életben ez már sajnos nem olyan egyszerű, mint annak idején.
