...Olyan jó érzés töltött el, hogy a sok zsúfolt, sietős világban tudtam egy egész napot rászánni a múltamra... Vissza menni oda ahol felnőttem... Oda ahol megtanultam mindent, ahol a barátaim zömét megismertem, oda ahol minden rossz és jó dolog egyiránt megtörtént velem, amit soha de soha elfeledni nem lehet... Olyan jó érzés volt az utcákon járni és végig nézni, mennyi minden változott azóta amióta már nem ott élek... Meglátogatni a rokonoaimat, és az unokatesómat... Visszaemlékeztünk a régi időkre amikor még kicsik voltunk... Olyan jó volt, mosolyogtunk és nevettünk...
A legjobb érzés ami aznap átélhettem, az, hogy megláttam a házat ahol felnőttem... Ránéztem és azt éreztem, hogy beakarok menni, és ledölni a jó kis meleg ágyamban a szobám sarkában (: Mivel meghívtak minket, hogy nézzük meg a házat, hogy mennyi minden változott azóta ahogy ott hagytunk mindent... Volt egy olyan érzésem, hogy majd ha meglátom elkap a hiány érzet és haza akarok menni, oda ahol felnőttem... De amikor beléptem az ajtón, egy teljesen idegen házban éreztem magam... semmi nem volt ugyan az... Gyönyörű látvány volt... Nagyon szép ház... De mégsem éreztem azt, hogy otthon vagyok... Mivel nem jött az az érzés, hogy igen... ez az a hely, ahol elestem kiskoromban... ez az a hely ahol annyit lubickoltam nyáron... ugyan is ezek az apró kis helyek vagy eltűntek, vagy pedig teljesen megváltoztak... Végül is nem sajnáltam, mert gyönyörű szép... és végül is már nem ott lakok... és sajnos semmi közöm nincs már a házhoz... De nekem nagyon tetszik (: Szép lett nagyon, és nagyon jó érzés volt, hogy utoljára megnézhetem, azt a helyet ahol leéltem fél életemet (: És ezt mind Csabinak köszönhetem (: