Most érzem magam, abban a pontban, hogy elengedem a fejecskémben"azokat" a dolgokat, emlékeket... Nehéz feledni, de muszáj... szép volt jó volt, megtörtént... Ezeket a történeteket nem írtam meg blogomba... aki tudja tudja aki nem nem... de úgy érzem most jött el az idő h eltudjam engedni...
Szóval pápá... szállj jó messzerire!!!
*És most jött el a perc, hogy ideje munkába készülődni, és kivergődni az ágyból...*
