...olyan rossz, hogy ebben a sietős világban semmire sem jut elég idő... olyan zavaros minden... szóval homályos... arra sincs az embernek ideje, hogy leüljün egy kicsit végig gondoloni a dolgokat... hírtelen kell lépni, meggondolás nélkül, és utána hiába már, ha megbánta az ember vissza pörgetni az időt már nem lehet...
Így vagyok ezzel én is... leülnék egy kicsit gondolkozni, az élet nagy dolgain... de egyszerűen nincs rá elég időm... összevagyok zavarodva... nem tudom mit hogyan kellene csinálnom, és mi az ami helyes is... nem tom'... de sztem ezzel nem vagyok egyedül... oda kellene jobban figyelnem magamra, de egyszerűen lehetetlen, mindenki helyett kell gondolkoznom és intézkednem... és mindig mással kell foglalkoznom... Azt hiszem kezd eljönni az a pont, hogy minden kicsúszik a lábam alól....
De próbálom magam összeszedni amennyire csak lehet... erős leszek... és vidám... De hiába...
Boldogtalannak érzem magam... pedig megvan mindenem ami kell... de még is úgy érzem, hogy valami hiányzik... ezért kellene visszavonulót fújnom... kicsit átgondolni mindent... de egyszerűen nem érek rá... rossz ez így...
