Anyuval elég sokat beszélgetek Németországról... Anyu véleménye, az, hogy menjek ki még egyszer... Hisz itthon semmi jövőm nincs... Őszintén megmondom igazat adok neki, és nekem is vágyódik a szívem vissza. Ott kint annyira más volt, mint itthon... Nyugodság, béke. Egyszerűen tökéletes. De Krisz nem akarja, hogy kimenjek... Nem akar még egy olyan nyarat, mint ami tavaly volt. Őt is megértem, és szívem szerint nem hagynám csak így itt. Hisz szeretem. De velem jönni meg nem akar. De a karrier is fontos... Valahogy el kell kezdeni... És mivel kint várnak, most csak úgy mondjam le? De Kriszt meg nem akarom megbántani. Anyu is nyaggat, hogy írjak már levelet a kinti főnöknek, ne hogy lecsússzak a munkáról... Nagy kérdések kavarognak bennem... nem tudom mitévő legyek... *azt hiszem elszívok egy bagót...*
