Üdvözletem Deutschlandiából! (: Újra itt (: A hely semmit nem változott ugyan olyan gyönyörű, mint tavaly. Csak annyi más, hogy másik lakásban lakok és természetesen nem egyedül. Krisztiánnal és a kutyusommal Herceggel. A lakás tökéletes mind hármóunk számára, hatalmas szobával konyhával és fürdővel. Imádom. A kilátás ugyan az, a gyönyörű, és 1876m magas Iseler-re néz! (: A munka ugyan az, mint tavaly, kisebb nagyobb változásokkal. Hiába nem felejtettem el mindent, új dolgok is vannak amik nem olyanok, mint régen... Muszáj megtanulni. A nyelv? igen... Könnyebben megy, mint tavaly, de azért vannak kisebb nagyobb hibák, de ez is majd idővel javul. Hogy Krisznek, hogy megy? Nehezen, hisz nem igazán beszél németül. De már kezd belejönni, és megszokni az új munkahelyét a lényeg, hogy tetszik neki, de még barátkoznia kell a helyzettel. Hercegnek, egyszerűen tetszik minden. Könnyebben elmegy sétálni, mint otthon, egyszerűen élvezi, ha túrára megyünk. Ami nekem a legjobban tetszik... Hogy összeköltözhettem azzal akit igazán szeretek s ő nem más, mint Krisztián. Lehet, hogy fiatalon, de legalább hamarabb megtanuljuk, hogyan viszonyodjunk egymáshoz. Legalább itt csend van és nyugalom. Nem piszkál minket senki, ha meg igen? Kit érdekel? Én magyar vagyok a többiek meg németek... A barátaim és a családom hiányzik a legjobban, de ha minden jól megy akkor legkésőbb is novemberben látom őket. (: Hogy milyen az idő ideát? Nincs 40 fok, mint otthon... sőt állandóan esik... Ki gindolná... Ilyen ez a Németország! (:
